2012. augusztus 14-18., Őrség

A Hétrét fesztivál keretein belül, valamint a környékén próbáljuk meg zenével szelídíteni az indulatokat, háromszor a héten, mindkét műsorunkat bemutatva:




Elköltöztek innen (egyfelvonásos verzió, cca. 50 perc)
Aug. 14., kedd, 17:00; Őriszentpéter, Játékszín

Az emberke tragédiája
Aug. 17., péntek, 17:00
Csesztreg, Művelődési Ház; az „Én kis falum: Csesztreg” rendezvény keretében

Az emberke tragédiája
Aug. 18., szombat, 18:30
Kondorfa

***

A kapolcsi délután meleg hangulatúra sikerült, ezúton is köszönjük Antal József meghívását, akitől a koncert után egy kellemes beszélgetés keretein belül újfent megkaptuk a visszajelzést: „apokaliptikus” és sötét a zenénk.
A meghívás előzménye egy scifi pályázat, melyen zenei kategória is nyílt. Két dalt küldtünk el (Elköltöztek innen, Esélyegyenlőség). Nem nyertünk semmit. Nem baj. Antal József írt az eseményről, az irodalmi kategória zsüroraként, és megjegyezte, hogy nem érti a klisés szintizene miért azononos a scifi-vel? Ezt olvasva kerestük meg, mi nem is ilyet küldtünk, sőt előben is el tudjuk játszani. Írónk, amint tehette, hívott minket, így kifejezve: "No lássuk!". Nyitott, nagyvonalú gesztus.
Így kerültünk Kapolcsra, a Magyar Írószövetség Sf-szakosztályának a rendezvényére. Az alkalomra készítettünk egy hosszabb (hatperces) "instrumentális" kompozíciót (csak dúdolás gitárkísérettel), az apokaliptikus jelzőt ő kapta. Optimistán ezt lehet jó visszajelzésnek is elkönyvelni, mert a monumentalitás érzetét akartuk megteremteni a minimalista hangszerelés ellenére.
Rendhagyó előadással készültünk, a dalok között kevesebb verssel és szabadabb, a zene technikai részleteiről szóló szöveggel. Feltételeztük, hogy az SF iránt érdeklődő közönséget érdekelheti a magyarázat, valamely dolog műkődése, vagy legalábbis nyitottabb erre az átlagnál. Így néhány dal előtt ismertettük a benne rejlő érdekességet (a tritonus kiemelt szerepét, egy asszimetrikus ritmust, a moll- és dúrterc egyidejű használatát, ill. az egészhangú skálát). Elképzelhető, hogy ezt más alkalommal is kipróbáljuk.

2012. augusztus 1., KAPOLCS

„Mit nekem föld és halál?”

Elkészültünk Az emberke tragédiája megzenésítésével, be is mutattuk július elején Bikalon, a Puchner-birtok „Komédia éve” c. pályázatán. Néhány kellékkel és jelmezzel, jó akusztikájú teremben, vegyes közönség előtt (unokától nagymamáig), forró hangulatban adtuk elő. Természetesen a Zöld Macskában is játszuk majd, augusztus elején kezdjük próbálni ott, talán még rendezőt is kapunk hozzá.
Harmincöt perc hosszú zenei anyag, ugyan a színek szerint dalokra osztottuk, mégis inkább egyetlen kompozíciónak fogható fel. Nem tudjuk, pontosan kinek szól. Karinthy paródiája felnőtteknek, Bikalon mégis láttunk tizen-egynéhány-éves gyermekeket is nagyon figyelni. Talán egyik izzad, másik fázik, a furcsát a frissebb elme mulatságosnak találja, a tapasztaltabb szomorúnak, ha így nézed, domború, ha így nézed, homorú?


Középen lenni, annyi, mint pontosan látszódni. A Mercator-vetület a sarkok felé torzít, az eszkimók földjei megnyúlnak, mégsem terem elég fóka. Afrika, ó, igen! Oda el kéne menni: lenne egy kis színem. Mindegyik szín kap fogni egy hétfokú rendszert – így az első terv. Ez csak részben valósult meg:

– a teremtés öt hangon szól, a nónakkord öt hangja szerint: szo-ti-re-fa-la;
– Egyiptomban a líd-skálát összhangzatosítják, leszállítják a hatodik fokát, fa-szo-la-ti-do-ra-mi-fa hangokon zenélnek (Évike visszatérő motívuma is ennek a hangsornak a mi-módusza);
– Kepler története a felemelt negyedik fokú cigány-mollban hangzik el (la-ti-do-ri-mi-fa-szi-la);
– az álom egyetlen hanggal kiegészített egészhangú sora: dallamossá tett fríg rendszer (mi-fa-szo-la-ti-di-ri-mi);
– a falanszter az akusztikus hangsor (do-re-mi-fi-szo-la-ta-do) szerint szürke;
– Luci Ferkó 1-3 distancia-skálán (do-ra-mi-fa-szi-la-do) gonoszkodik,
– az eszkimók (közel) az aranymetszés szerint barbárok (la-ti-do-fa-ta- …).

Rugalmatlan, merev rendszerek ezek, annyiban élnek, amennyiben az előadás él. Szét is feszítik a kereteiket, a világ kidől. A nő takarít, rendet tesz.

Persze minden rendszer rugalmatlan, csak néhányat belevernek a fejünkbe, azzal kalapáccsal, amely lehet Beethoven zongorája, Angus Young gitárja – mindegy. Ahelyett, hogy a zene termékenyítené meg a nyelvet – a politika és az oktatás (hatalom és tekintély) legfontosabb célszerszámát –, a szavak, a csizmában menetelő szavak, a sulykolás gesztusai a zenébe szivárognak be, őrült uralkodók és önhitt professzorok andalítanak el. A nő takarít, rendet tesz. Talán ez már nem az a rend.

Esetleg kidobhatnánk kockával a hét hangot, lehet ez fejezné ki legpontosabban a zenei paródia, vagy inkább: a zene paródiája gondolatot. Nem így történt, ízlés alapján döntöttünk, és párosítottunk hangzást a színekhez. Reméljük és bízunk bízva, önhitten: feszült annyi erő egymás ellen a létrehozásban, és feszül annyi erő a kompozíció és az előadás között, amely megmenti az emberkénket a kalapács-léttől.

2012. május 29., ZÖLD MACSKA

Évadzáró költözködés a Zöld Macskában, kedden, este hétkor. Egyelőre ez az utolsó lehetőség, amikor ebben a formában játszuk el a dalainkat. Bíró József, Ioan Buteanu (ford.: Király Farkas), Arszenyij Tarkovszkij (ford.: Baka István), Gál Sándor, Miklya Zsolt, K. Grandpierre Károly, Karácsonyi Zsolt és saját szövegekkel elhangzó dallamok. Fejvesztve készülünk, sok szeretettel várunk.

2012. május 10., ZÖLD MACSKA - TECHNIKAI OKOKBÓL ELMARAD

ELMARAD (önhibánkon kívül). Ezúton kérünk elnézést minden kedves érdeklődőtől, sajnáljuk, tényleg. Helyette május 29.-én játszunk, ugyanott.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

Ezúttal használjuk a blog eredeti funkcióját, a közelmúlt eseményeiről írunk, naplót.
Az énekesnő szavalt - miután megnyerte az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ József Attila versmondó versenyét, az intézmény által szervezett - költészet napi koszorúzáson. A hűvös tavaszi délelőttön bokrok mögül készült a fénykép, a kerületben tevékenykedő szervezetek elhozták a virágaikat, a politikai pártok is. Mindegyik külön. Mintha mindegyik politikai irányzatnak lenne egy külön József Attilája, ahogyan azt megszoktuk.
Levegőt! - szavalta az énekesnő, a költő kézmozdulatán látszik mennyit törődik a politikai irányzatokkal, később halat ettünk.

***

A múlt hét végén pedig részt vettünk a NetVersFeszt fesztiválon. A - nagyon jól szervezett rendezvény - gazdája a Hangraforgó zenekar volt. Negyed órát játszottunk, hét verset zenésítettünk meg, hármat Gál Sándortól, kettőt Bíró Józseftől, egyet Miklya Zsolttól, egyet K. Grandpierre Károlytól. Alkalmunk nyílt a költőkkel is találkozni, bundás kenyér helyett pizza és padlizsánkrém mellett beszélgettünk hosszasan és kellemesen Miklya Zsolttal, és hallgattuk meg Bíró József észrevételeit közvetlenül a színpadra lépés előtt és után, gazdagabbal lettünk K. Grandpierre Károly dedikált kötetével. Ezúton (is) köszönjük a szövegeket, amelyekkel dolgozhattunk.

2012. április 17., ZÖLD MACSKA

Huszonegy dal, több-kevesebb változással ugyan, de még mindig költöznek, el, innen.
Bíró József, Ioan Buteanu (Király Farkas fordításában), Gál Sándor, K. Grandpierre Károly, Miklya Zsolt, Reményik Sándor, Arszenyij Tarkovszkij (Baka István fordításában) versei dalban és szóban és slágerek a gyanúról, pénzről, a holló szájából kiesett falatról.
Sok hó.
Színpadi szerelem.
"...csak néhány deszkát hagyok,
egész helyett darabot..."

Kedden, este hétkor szeretettel várunk a Zöld Macskában (Üllői út 95.)