Hárman

Decemberben megszületett a fiunk. Első nagy kirándulásán esett túl április közepén. Gyomandrődön, a 'VI. Netversfeszt'-en zenéltünk, Gyöngyösi János csatlakozott hozzánk, Fenderével. Megkaptuk a 'Hangraforgó Grammy díj'-at.
Előző nap, pénteken, Vésztőn, a Sinka István irodalmi múzeumban irodalmi esten szerepeltünk, Komáromi Anett színművésszel és a Vejsze együttessel. Másnap, a fesztiválon Weöres Sándor Barbár dalából és Táncdalából készült kompozíciónkat, Miklya Zsolt A herceg öröksége c. versének megzenésítését játszottuk, majd a Ritka örököd c. dalunkat (amelynek zenéjét Miklya Zsolt szövegesítette meg), és Weöres Első szimfóniájának negyedik tételével fejeztük be (Haláltánc).

Idemásoljuk a trió bemutatkozó szövegét:

"Duó vagyunk, trió. Hangszálak és kétszer hat húr. Három szín. Három tónus. Tritonus.

Rendkívüli az életünk. Reggel szól az óra és máris egy új, izgalmas nap elé nézünk. A gyerek visong, aztán eszik, az áruházban zsemlét és fogkrémet vásárolunk, az ecetfa rügyező ágai közt suttog a szél, a kertben még a tavalyi levelek pilinkélnek. Húsvétkor elsöpörjük a havat, kiolvasztjuk a frissen szedett mentát, fizetésnapon feladjuk a fehér csekkeket.

A fantasztikus és megismételhetetlen perceinket a zenélés koronázza, borzasztóan boldogok vagyunk, ha értő fülekbe önthetjük csodálatos pillanatainkat ananásszal díszített kávés narancsfagylaltként betetőző dallamainkat és akkordjainkat. Reméljük tervünk sikerrel jár és minden kedves hallgatónkban sikerül felkelteni az emberi létezés egyedi és megismételhetetlen voltát."

Természetesen újra készülünk önálló estre is, ahogy a baba engedi. A fesztiválhangulat mindenesetre tetszett neki.

2012. október 17., szerda 19:30, Zöld Macska, Az emberke tragédiája

Luci Ferkó és bandája,
a hallatlan hálátlan nép,
római reggae,
eszkimó-rock,
sapkák és kalapok,
űrbiciklizés,
kukázás,
fakard és dobverő,
kockás takaró,
narancssárga paradicsom
újra a Zöld Macskában,
bő félórában.
Szeretettel várunk!

VI. Juhász Gyula - Az emberke tragédiája

A Délvidék Ház szervezésében lebonyolított, az uralkodóról elnevezett eseményre (VI. Juhász Gyula nemzeti vers-, énekelt vers és prózamondó verseny) két verset dolgoztunk fel (Szavak, Minden rohan), különdíjat kaptunk érte a részletesen, élvezetesen és alaposan elemző zsűritől (Dálnoky Zsóka, Tóth Erzsébet, Tóth Zsuzsanna), többek között belépőt a Móra Múzeum Munkácsy kiállítására (a Honfoglalás vázlata izgalmasabb, jobb, mint a kész tabló - igen), sok népzenét hallgattunk másnap a Dóm téren, a hat citerás férfi vad vágtája a néhány száz húron győzött...


***


Az emberke is lassan megszületik, a Zöld Macskába való változata.
Igen sok segítséget kaptunk a helytől, reméljük számodra is élvezetes bő félórát sikerült szerkeszteni.
A zenei elképzeléseinkről itt olvashatsz, a színpadiakat pedig itt láthatod (október 3.-án, szerdán, 19:30-kor) - szeretettel várunk.

2012. augusztus 14-18., Őrség

A Hétrét fesztivál keretein belül, valamint a környékén próbáljuk meg zenével szelídíteni az indulatokat, háromszor a héten, mindkét műsorunkat bemutatva:




Elköltöztek innen (egyfelvonásos verzió, cca. 50 perc)
Aug. 14., kedd, 17:00; Őriszentpéter, Játékszín

Az emberke tragédiája
Aug. 17., péntek, 17:00
Csesztreg, Művelődési Ház; az „Én kis falum: Csesztreg” rendezvény keretében

Az emberke tragédiája
Aug. 18., szombat, 18:30
Kondorfa

***

A kapolcsi délután meleg hangulatúra sikerült, ezúton is köszönjük Antal József meghívását, akitől a koncert után egy kellemes beszélgetés keretein belül újfent megkaptuk a visszajelzést: „apokaliptikus” és sötét a zenénk.
A meghívás előzménye egy scifi pályázat, melyen zenei kategória is nyílt. Két dalt küldtünk el (Elköltöztek innen, Esélyegyenlőség). Nem nyertünk semmit. Nem baj. Antal József írt az eseményről, az irodalmi kategória zsüroraként, és megjegyezte, hogy nem érti a klisés szintizene miért azononos a scifi-vel? Ezt olvasva kerestük meg, mi nem is ilyet küldtünk, sőt előben is el tudjuk játszani. Írónk, amint tehette, hívott minket, így kifejezve: "No lássuk!". Nyitott, nagyvonalú gesztus.
Így kerültünk Kapolcsra, a Magyar Írószövetség Sf-szakosztályának a rendezvényére. Az alkalomra készítettünk egy hosszabb (hatperces) "instrumentális" kompozíciót (csak dúdolás gitárkísérettel), az apokaliptikus jelzőt ő kapta. Optimistán ezt lehet jó visszajelzésnek is elkönyvelni, mert a monumentalitás érzetét akartuk megteremteni a minimalista hangszerelés ellenére.
Rendhagyó előadással készültünk, a dalok között kevesebb verssel és szabadabb, a zene technikai részleteiről szóló szöveggel. Feltételeztük, hogy az SF iránt érdeklődő közönséget érdekelheti a magyarázat, valamely dolog műkődése, vagy legalábbis nyitottabb erre az átlagnál. Így néhány dal előtt ismertettük a benne rejlő érdekességet (a tritonus kiemelt szerepét, egy asszimetrikus ritmust, a moll- és dúrterc egyidejű használatát, ill. az egészhangú skálát). Elképzelhető, hogy ezt más alkalommal is kipróbáljuk.

2012. augusztus 1., KAPOLCS

„Mit nekem föld és halál?”

Elkészültünk Az emberke tragédiája megzenésítésével, be is mutattuk július elején Bikalon, a Puchner-birtok „Komédia éve” c. pályázatán. Néhány kellékkel és jelmezzel, jó akusztikájú teremben, vegyes közönség előtt (unokától nagymamáig), forró hangulatban adtuk elő. Természetesen a Zöld Macskában is játszuk majd, augusztus elején kezdjük próbálni ott, talán még rendezőt is kapunk hozzá.
Harmincöt perc hosszú zenei anyag, ugyan a színek szerint dalokra osztottuk, mégis inkább egyetlen kompozíciónak fogható fel. Nem tudjuk, pontosan kinek szól. Karinthy paródiája felnőtteknek, Bikalon mégis láttunk tizen-egynéhány-éves gyermekeket is nagyon figyelni. Talán egyik izzad, másik fázik, a furcsát a frissebb elme mulatságosnak találja, a tapasztaltabb szomorúnak, ha így nézed, domború, ha így nézed, homorú?


Középen lenni, annyi, mint pontosan látszódni. A Mercator-vetület a sarkok felé torzít, az eszkimók földjei megnyúlnak, mégsem terem elég fóka. Afrika, ó, igen! Oda el kéne menni: lenne egy kis színem. Mindegyik szín kap fogni egy hétfokú rendszert – így az első terv. Ez csak részben valósult meg:

– a teremtés öt hangon szól, a nónakkord öt hangja szerint: szo-ti-re-fa-la;
– Egyiptomban a líd-skálát összhangzatosítják, leszállítják a hatodik fokát, fa-szo-la-ti-do-ra-mi-fa hangokon zenélnek (Évike visszatérő motívuma is ennek a hangsornak a mi-módusza);
– Kepler története a felemelt negyedik fokú cigány-mollban hangzik el (la-ti-do-ri-mi-fa-szi-la);
– az álom egyetlen hanggal kiegészített egészhangú sora: dallamossá tett fríg rendszer (mi-fa-szo-la-ti-di-ri-mi);
– a falanszter az akusztikus hangsor (do-re-mi-fi-szo-la-ta-do) szerint szürke;
– Luci Ferkó 1-3 distancia-skálán (do-ra-mi-fa-szi-la-do) gonoszkodik,
– az eszkimók (közel) az aranymetszés szerint barbárok (la-ti-do-fa-ta- …).

Rugalmatlan, merev rendszerek ezek, annyiban élnek, amennyiben az előadás él. Szét is feszítik a kereteiket, a világ kidől. A nő takarít, rendet tesz.

Persze minden rendszer rugalmatlan, csak néhányat belevernek a fejünkbe, azzal kalapáccsal, amely lehet Beethoven zongorája, Angus Young gitárja – mindegy. Ahelyett, hogy a zene termékenyítené meg a nyelvet – a politika és az oktatás (hatalom és tekintély) legfontosabb célszerszámát –, a szavak, a csizmában menetelő szavak, a sulykolás gesztusai a zenébe szivárognak be, őrült uralkodók és önhitt professzorok andalítanak el. A nő takarít, rendet tesz. Talán ez már nem az a rend.

Esetleg kidobhatnánk kockával a hét hangot, lehet ez fejezné ki legpontosabban a zenei paródia, vagy inkább: a zene paródiája gondolatot. Nem így történt, ízlés alapján döntöttünk, és párosítottunk hangzást a színekhez. Reméljük és bízunk bízva, önhitten: feszült annyi erő egymás ellen a létrehozásban, és feszül annyi erő a kompozíció és az előadás között, amely megmenti az emberkénket a kalapács-léttől.

2012. május 29., ZÖLD MACSKA

Évadzáró költözködés a Zöld Macskában, kedden, este hétkor. Egyelőre ez az utolsó lehetőség, amikor ebben a formában játszuk el a dalainkat. Bíró József, Ioan Buteanu (ford.: Király Farkas), Arszenyij Tarkovszkij (ford.: Baka István), Gál Sándor, Miklya Zsolt, K. Grandpierre Károly, Karácsonyi Zsolt és saját szövegekkel elhangzó dallamok. Fejvesztve készülünk, sok szeretettel várunk.